fbpx

A bizalom és a szeretet ereje – Céges Alapértékek Videósorozat 8. rész

Céges Alapértékek Videósorozat 8. rész

A bizalom és a szeretet ereje

Sziasztok Balloon World viszonteladók, szemléletváltók, innovátor klubtagok és bárki, aki ezt a videó sorozatot nézi!

Elérkeztünk az utolsó részhez, ugye a Balloon World-nek a vállalati kultúrájának az értékpontjairól mesélek Nektek és arról, hogy minket a válság idején mindez hogy segít egyáltalán az életben maradáshoz és a jövőre vonatkozó terveink kovácsolásában.

Az utolsó két pontot összevontam, ismét egy pont összevonás. A 9. az a bizalom, amit már láthattatok itt fönt a táblán és a 10.-et még eddig nem írtam fel, de ma felkerült ez is, és ez a 10. nem más, mint a szeretet. Ez véletlenül van így függőlegesen a táblán, egyrészt mert nem fért ki az aljára, de másrészt nem is baj, ugyanis nálunk a szeretet az, ami az összes többi 9 pontot áthatja és igazából ezeket a pontokat is működteti.

1:10 – A bizalom sebessége és ennek magyarázata

Na de a 9-essel kezdve, ami a bizalom, ez egy akkora téma, hogy nem is akárki írt róla könyvet. Biztos sokan ismeritek Stephen R. Covey-t, aki a 7 szokást írta, vagy aki A 8. szokást írta, és ő írt – magyarul is megjelent a könyv – a bizalom sebessége címmel is egy könyvet erről, aminek az alcíme a következő: A rejtett tényező, ami mindent megváltoztat. És ezt én is így gondolom, hogy ez egy olyan rejtett tényező, ami abszolút lehet egy cég sikereinek a forrása, és én is megtapasztaltam, hogy ha a bizalom bent van a cégben, az bizony sebességet jelent és az áramlás a működés sebességét jelenti.

Hoztam így az elejére néhány mondatot, amit Covey ír a bizalomról, utána pedig majd ráfűzöm azt, amit én is gondolok a bizalomról.

„A bizalom minden pillanatban hatással van ránk. Alapvetően meghatározza és befolyásolja a kapcsolataink, beszélgetéseink, munkánk, üzleti vállalkozásunk és minden vállalásunk minőségét. Megváltoztatja a jelenünket és módosítja a jövőnket mind a magánéleti, mind a szakmai szinten.”

Én azt gondolom, hogy ez így van, és nem véletlen az sem, hogy a mi 2. értékpontunk a kommunikáció, ha emlékeztek rá, hogy meséltem, nálunk abszolút az őszinteségre épül és a tisztelet teljességre épül mind házon belül, mind kifele, a vevőink irányába. És az őszinteség is valahol egy bizalom, hogy merünk őszintének lenni, bízunk egymásban, hogy őszinték lehessünk.

3:10 – A bizalmatlanság hatása

Covey azt mondja, hogy „A bizalom elvesztése, a bizalmatlanság pedig tönkreteheti a legerősebb kormányt, a legsikeresebb üzleti vállalkozást, a legszebben virágzó gazdaságot, a legbefolyásosabb vezetőt, a legszebb barátságot és a legerősebb jellemet is, illetve a legmélyebb szeretetet is.” És ezzel én nem tudok vitatkozni.

És amit mond a következő mondatban, azzal nagyon is egyetértek: „De ha nő a bizalom és egyre nagyobb sebességgel terjed, az mindent megváltoztat, és páratlan sikereket eredményez.” Én is így gondolom, hogy a bizalom az tényleg egy abszolút siker faktor. Jó, ha bent van egy cégben és jó, ha bent van az emberi kapcsolatokban.

Így folytatja: „Mindezek ellenére a bizalom az egyik legkevésbé értett, leginkább elhanyagolt és legnagyobb mértékben alábecsült lehetőség a napjainkban.” Aminek örülök, hogy nálunk nem az.

4:15 – Miért fontos a bizalom?

Egyébként a könyvben saját élményeire és tapasztalataira építve fejti ki azt, hogy mekkora rendkívüli ereje van a bizalomra épülő világnak, illetve ad sok tanácsot és viselkedési mintát is arra vonatkozólag, hogy hogyan építsük és erősítsük magunk ezt a bizalmat, tehát ez a dolog akár tanulható is, és igenis kiépíthető is a cégen belül is, hogyha egy vezető erre tudatosan odafigyel.

És azt gondolom, hogy érdemes, mint mindent ezt is magunkkal kezdeni és magunkat először megvizsgálni e tekintetben. Én egyébként a munkatársakat is meg szoktam vizsgálni, mert a kiválasztási folyamat sokadik lépésénél van egy olyan teszt, amit bizalom négyszögnek hívnak, és abba kell bejelölni az emberkének azt, hogy ő milyen típus, hogy ő olyan típus, hogy a bizalmat már előre odaadja, vagy egy olyan típus, hogy na majd, ha jól rászolgált, utána esetleg elnyerheti a bizalmamat és van ez a négy verzió. Egyébként nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Utána meg szoktuk beszélni, hogy milyen típus és az ő részéről mire számíthatunk majd nála.

5:32 – Én miért adom oda előre?

Én olyan típus vagyok, hogy én odaadom rögtön a legelején, tehát nem várok érte cserébe semmit. Nálam nem az van, hogy majd meglátom, vagy odaadom, vagy nem adom oda, vagy megbízok benned, vagy nem bízok benned, majd ha jól kiérdemled, majd ha jól elnyered, vagy ha majd jól bebizonyítod, na majd akkor jól megkapod.

Tehát nálam az van, hogy én ezt nem feltételekhez szabom meg nem elvárásokhoz szabom, ugyanúgy, ahogy a szeretetemet sem, azt is csak úgy odaadom, mert van és kész. De tudom azt, hogy sok ember fél attól, hogy könnyen megégetheti magát, hogyha ő megbízik, vagy hogyha ő feltétel nélküli szeretetet ad. És igen, ez így van, vagy ez lehet így. Mondjuk 10-ből egyszer én is tuti, hogy jól megégetem magam. Viszont ha nem így csinálnám, akkor az a 9 csoda se lenne az enyém, ami a 10-ből 9. Úgyhogy én ezért a 9-ért merem odaadni előre akár a bizalmat, akár a szeretetet is.

6:50 – Az élet titka – Tony Robbins szerint

Van egy nagyon jól ideillő kedvenc mondásom Tony Robbins-tól. Ezt nagyon kedveltem békeidőben is, de most így a válságban még nagyobb értelmet nyert számomra. Ő így szokott fogalmazni, hogy „az élet titka az adakozás.” Egyébként angolul mindig minden jobb, ez is sokkal jobb angolul, mert angolul még rímel is. Angolul így hangzik, hogy „the secret to living is giving.” Living is giving.

7:22 – Az adakozásról általában és konkrétan

Tehát aki ad, az kap, és ezért is érdemes élni. És szerintem aki ad, az kap, ez igaz a bizalomra is. Nekem ezerszer bebizonyosodott már az életemben, hogyha adok, akkor mindig visszakapom. Nem mindig onnan, ahova adtam, de az egészen biztos, hogy valahonnan mindig visszajön, és sokkal több visszajön. Tehát én hiszem azt, hogy érdemes adni, érdemes először adni és bizalmat is érdemes adni.

Meg egyáltalán érdemes adakozni. Mondok egy példát, ami most eheti példa, bár ezeket a dolgaimat nagyon nem szeretem mondani meg nagydobra verni, de pont most múlt héten elköltöttünk félmillió forintot, a héten is el fogunk költeni még félmilliót, és tesszük ezt ebben a jelen helyzetben, amikor ugye tudjátok, hogy teljesen beszakadt a cég, forgalmunk az alig van.

De hogy miért csináljuk? Van egy pszichiátriai otthon, aki az egyik lakója miatt kedves a számomra, és nekik segítünk még pedig tábori ágyakkal. 50 darab ágyat kértek tőlünk, mert hát azt biztos hallottátok, hogy az idősek otthonába már betört a koronavírus, és hát úgy néz ki, hogy hozzájuk is be fog törni. 160-an élnek ebben a lakóotthonban, úgyhogy mi holnap éppen maradék 32 tábori ágyért megyünk a Metroba. És segítünk, mert biztos, hogy meg kell oldaniuk majd ezt a koronavírusos karantént, ami gyakorlatilag inkább napok, mint hetek kérdése.

9:21 – Köszönet két barátomnak: Biros Leventének és Jurák Zsoltnak

Egy pillanatra szeretnék itt megállni, mert meg kell köszönnöm két barátomnak, akik szintén segítettek ebbe a projektbe, hogy ez az 1 millió forint összejöjjön. Úgyhogy most szeretném ezúton Nektek megköszönni, mert tudom, hogy mind a ketten nézitek ezt a videót.

Az egyik nem más, mint Jurák Zsolt, a World Travel Master, aki 200 ezer forintot adott nekem ebbe a projektbe. És a másik pedig nem más, mint Biros Levente, az Online márkaboltok tulajdonosa, akitől pedig 100 ezer forint hozzájárulást kaptunk ehhez. Zárójel bezárva. Nagyon örülök a barátságotoknak.

10:04 – A sebezhetőség kérdése és ereje

És visszatérve a bizalomhoz illetve az adástól, adakozástól elkanyarodva, igen, odaadom előre, és tudom azt is, hogy ezzel az ember felvállalja a sebezhetőséget is. Úgyhogy rögtön bejött a bizalom mellé a képbe a sebezhetőség kérdése is.

Itt is van egy kedvenc könyvem, ezt magyarul nem találtam meg, csak angolul, Brené Brown írta és ennek a címe a The Power of Vulnerability, a vulnerability szó jelenti a sebezhetőséget. Tehát ez megint egy olyan téma, amivel egy szerző egy teljes könyvben foglalkozik. Nagyon jó könyvei vannak egyébként Brenének magyarul, de ezt nem leltem fel, viszont az angol verziót azt olvastam.

10:57 – Félni a sebezhetőségtől

Ugyanis valahol nekem tudatos is volt ez a döntés valahol így a vezetői utam során, hogy adom a bizalmat és felvállalom a sebezhetőséget. És most válságban is, egyébként meg békeidőben is, mint vezető, mert azt tapasztaltam meg, hogy akkor nem merünk tenni dolgokat, amikor félünk. És amikor nem félünk, akkor merünk, és amikor merünk, akkor pedig bátrak vagyunk. És nagyon bugyuta okfejtés volt, de mindenkit arra szoktam bátorítani, hogy merjen és merjenek bátrak lenni, merjenek bizalmat is adni, hogy kaphassanak és merjenek bevállalni sebezhetőséget is.

És szerintem egyáltalán nem gáz az, hogy emberek vagyunk, az, hogy esendőek vagyunk, mindannyian emberek vagyunk és szerintem nem szabad attól félnünk, hogy kimutassuk azt, hogy emberségesek vagyunk és merjünk emberinek lenni.

12:11 – Bátornak lenni szeretni

És mindig amikor féltem, hogy uh mi lesz, ha bevállalom ezt a sebezhetőséget valamiben, az esetek 99%-ában pont semmi nem történt, totál az én fejemben volt csak benne a félelem. És azért miután ezt többször megtapasztaltam, hogy pont nincs semmi és pont nem történik meg az, amitől félek, ezért sokkal bátrabb lettem, és egyre kevésbé féltem bizalmat adni, szeretetet adni, vagy sebezhetőnek lenni.

És mindenkit erre bíztatok, mert azt gondolom, hogy ha a félelem helyére betesszük a szívünkbe a szeretetet, akkor ott ugye a félelem már nem fog elférni és keletkezhet gyakorlatilag egyfajta hit, egyfajta hit, amit saját magunkba is belevetünk, vagy akár munkatársainkba is belevetünk, de ugyanígy a minden egyéb céges kapcsolatainkba, a vevőinkbe, a beszállítóinkba, a velük való együttműködés is épülhet erre a bizalomra és erre a hitre és akár még a sebezhetőségünk vállalásába is szerintem nagyon jól tud működni.

13:32 – Hinni magunkban és valami másban is

És van még egy hit az előbb említetteken felül, amit én néhány éve tapasztaltam meg, úgyhogy mivel megtapasztaltam, így már állíthatom, hogy létezik és van egy sztorim, amit szeretnék elmesélni Neked ezzel kapcsolatban.

Elöljáróban még annyit, hogy én egyáltalán nem vagyok vallásos, megkereszteltek ugyan baba koromban, de soha nem jártunk templomba, viszont nagyon szeretem olvasgatni a Bibliát, Buddhának a történeteit, akár a Koránt, szeretem a hinduizmust is, mint vallás. Tehát érdekelnek a vallások meg a vallások által azok a tanítások, amik ilyenkor elő szoktak jönni, és nagyon tetszik az, hogy van és létezik valamiféle felettes erő, amire rábízhatjuk magunkat. Tehát nemcsak magunkban bízhatunk, a minket körülvevő emberekben, hanem létezik valami más is, amire nyugodtan rábízhatjuk magunkat. És ezt azért merem mondani, mert többször is megtapasztaltam és van egy nagyon jópofa sztorim, amit pedig elmesélnék Nektek róla.

14:54 – Bízni magunkban és valami másban is

Amúgy én mindig is olyan valaki voltam, aki ez a magad uram, ha szolgád nincsen, segíts magadon, az Isten is megsegít, tehát mindig azt éreztem, hogy csak magamra számíthatok, nekem kell megteremteni azt, amit szeretnék elérni az életben és ez valószínűleg azért van, mert hát nem egy gazdag családból jöttem és mindenért eléggé meg kellett dolgoznom az életben, valószínűleg ezért alakult ez ki bennem.

És azt hiszem a 6-os pont, igen, az ÖN-KÉNT-ES-ségnél is sokat meséltem erről, mert mi az önkéntességet is, illetve az együttműködést is nagyon nagyra értékeljük cégen belül, és szerintem ez az, ami szabadságot ad számomra is és szabadságot ad számukra is, hogy a munkavégzés ne egy ilyen muszáj legyen, hanem valami jó dolog.

15:56 – Hinni az ÖN-nel kezdődő dolgokban

Amit még beszúrnék a sztori elé az az, hogy én minden ÖN-nel kezdődő dologban nagyon hiszek, ilyen például az önképzés, ilyen az önfejlesztés, ilyen az önálló munkavégzés, vagy akár ilyen az önmotiváció, mert szerintem olyan nincsen, hogy motiváció, meg hogy majd én jól megmotivállak téged.

Én szerintem olyan van, hogy valaki önmotivált és valaki akarja azt csinálni és ezért van az, hogy én soha nem álltam a munkatársak fejénél se pisztollyal, se korbáccsal. Én azt gondolom, hogy az már régen rossz, hogyha ütni, vágni és ellenőrizni kell őket. Tehát az én módszerem az, hogy egy egész másfajta munkakapcsolatot vagy kapcsolatot alakítsunk ki. Ahogy nagyanyám is mondta, hogy „akkor már rég megette a fene az egészet, ha korbácsra és pisztolyra lenne szükség.” Tehát sokkal jobb, ha önszántukból teszik, amit tesznek, így szerintem mindenki jobban élvezi a közös munkát és gyakorlatilag az ő önállóságuknak köszönhető – csak hogy játsszak még a szavakkal – az, hogy a cég önjáró tud lenni, és mondjuk én akár egy hónapot is távol tudjak tölteni a cégtől.

17:19 – Hinni minden EGYÜTT-tel kezdődő dologban

És rákötném még erre az önös dologra azt, hogy minden EGYÜTT-tel kezdődő dologban is nagyon hiszek, ilyen például az együttérzés, vagy az együtt gondolkodás, ugye a csapatmunka – ez már kiderült -, de akár baráti vagy családi, vagy akár Master Mind együttlétekben is nagyon hiszek, és hiszek az együttműködésben is. És azt gondolom, hogy ezt a jelenlegi válság időszakot, ami a mi életünkben már 1 hónapja tart, ezt csakis együtt lehet túlélni, egyedül és bezárkózva, ülve a sötétben pedig nem.

És abban is mindig hittem, hogy a dagállyal minden hajó emelkedik és ezért szeretek önzetlen is lenni, hogy még egy önnel kezdődő szót találjak. És önzetlenül is segíteni. Néha úgy érzem, hogy erőmön felül teszem, vagy néha mintha sok lenne, de végülis ha szeretem csinálni, szeretek úgy élni, létezni, ahogy jó, ha ettől jól érzem magam, akkor miért ne tenném?

18:33 – A sztori az ’új barátomról,’ aki segít, ha hagyom 🙂

No, és akkor jöjjön A sztori, hogy ki az, akiben még jó megbízni, és akivel még jó együttműködni.

Kettő éve Spanyolországban jártam, Gironában, ez egy gyönyörű kis hegyi falu Barcelona felett. És T. Harv Eker-nek, akit esetleg A Milliomos elme titkai című könyvből ismerhettek, az ő Quantum Leap programjában vettem részt. Ez több ilyen rendezvényből, vagy inkább úgy mondanám, tréningből áll, és ennek egyike az a Warrior tábor, amit évente rendeznek meg Európában. Ilyenkor amerikai trénerek jönnek át tanítani. És van egy úgynevezett Wizard tábor is, amit pedig két éve először rendeztek meg egész Európában. Ez a Warrior-nak egyébként a folytatása.

És amiért én T. Harv Eker-nek a programját nagyon szeretem az az, hogy full gyakorlati, tehát ott a megtapasztaláson keresztül tanulsz és nekem a megtapasztaláson keresztüli tanulás volt az, ami a legeredményesebb volt. Tehát az, hogy elmegyek valahova, végignézem a diákat, bla-bla-bla-bla-bla, körülbelül én másnapra elfelejtem azt, hogy ott miről volt szó, hogyha nem állok azonnal bele és fordítom át cselekvésbe, tettekbe mondjuk az ott hallottakat, mert nekem valahogy a cselekvés és a tapasztalás által integrálódik be a tudás.

Szóval ott voltam Gironába és ez a gyakorlatias tréning nagyon érdekes feladatokat tartalmazott. Gyakorlatilag állandóan helyzetbe hoztak minket. És mégpedig olyan helyzetekbe – ezt nem tudom szebben mondani -, olyan helyzetekbe hoztak minket, ahol úgy egy átlagember lefossa a bokáját és konkrétan hát mi is ez a bokalefosós, tehát rémülten, félelemmel telve álltunk ott egy-egy feladat előtt és mondtuk azt, hogy ezt kizárt, hogy ember megcsinálja, erre mi biztos, hogy nem vagyunk képesek.

És nyilván az egész tréning arról szólt, hogy de, bizony képes vagy rá. Kell hozzá 1-2 dolog, mindjárt mondom, hogy mik, de gyakorlatilag a trénerek bebizonyították nekünk azt, hogy de, meg tudod csinálni; de, le tudod győzni a félelmedet; de, képes vagy rá; azt csak hiszed és az csak a kis elmédben meg a fejedben van benne az, hogy ez nem lehetséges.

Mondok egy pár példát, hogy el tudjátok képzelni, hogy mi az, amin paráztam. Volt például egy olyan, amikor egy ilyen katapulttal kilőttek minket egy szakadék fölé, és utána nyilván az egész az így visszament meg aztán ott elkaptak meg visszaértél, de maga a mélység, a szakadék, az, hogy ezek hát jól összerakták azt a nyomorult katapultot, én most ebbe bele fogok ülni és mi van hogyha elrepülök, mint a győzelmi zászló és ott lezuhanok a szakadékba.

Tehát itt megint mi jön be a bizalom, hogy tudod így a félelmedet legyőzve, hát szakember, hát csak összerakta, hát akkor engedjük el ezt a félelmet és gondolatot, hogy nem jövök vissza, mert lezuhanok, leesek. Jó érzés volt egyébként, nyilván utána nagyon jó érzés volt ezeket megtapasztalni, hát de előtte mindenki remegett, rettegett, parázott ki milyen szinten.

Akkor volt olyan, hogy 6 méter magasan kötélen kellett, egy szál kötélen kellett végigmennünk úgy, hogy volt két másik kötél, amit foghattál, ugye nyilván az egész inog-binog, és az még nem lett volna elég, hogy fönnállsz egy kötélen és tedd meg 6 méter magasan azt a 10 métert, még a szemed is be volt hozzá kötve, tehát mindezt bekötött szemmel kellett csinálni. Erre is nyilván az elején azt mondtam, hogy nem tudom megcsinálni, aztán utána mégis fölhajtottak a fára meg a létrára és ott álltam a kötélen és megtettem az első lépést és megtettem az összes többit utána és végigmentem rajta.

És volt egy olyan feladat, amikor a kötél másik oldalán egy másik lány indult el és valamit ki kellett cserélnünk középen és utána egyébként be voltál hevederbe kötve, utána lehoztak onnan a magasból. És álmomban nem gondoltam, hogy én leszek az, aki azt a másik remegő lányt instruálja, hogy hova lépjen, mit fogjon, hogy kapaszkodjon, merjen menni, merjen jönni, még egy lépés. Tehát hihetetlen, hogy miket kihoz az emberből egy ilyen helyzet.

Egyébként a mostani helyzet is olyan, hogy ki fogja hozni a rejtett tartalékainkat, mert ugye rá vagyunk kényszerülve. Már mi is egy csomó olyan lépést megtettünk meg egy csomó olyan megoldást is kitaláltunk, amit 3 hete nem gondoltam volna, hogy meg fogom tudni tenni és meg fogom tudni csinálni.

Vagy volt olyan, hogy úgy képzeld el, mint egy nagy létra, de a létrának a fokai rohadt távol vannak egymástól. Ugye én vagyok hát 160 és mondjuk 2 méterre van a létra foka, és másszál föl ugye megint 8 méteres izé 2 méterenként, tehát egyszerűen fizikai lehetetlenség az én méretemmel még ha nyújtózkodok, ugye akkor sem érem el, amin állok, és körülbelül az ujjam hegye érte el a következő fokot, tehát ez a nonszensz és nem lehetséges feladat.

De utána mint kiderült, akkor lehetséges, hogyha van körülötted egy olyan csapat, mert hogy csapatban kellett ezt csinálnunk, már nem emlékszem, hogy hárman, talán hármas csapatokban voltunk, hogy van, aki tol, van, aki húz, van, amikor te húzod, van, amikor te tolod, és valami hihetetlen, de mindannyian felkerültünk a létra vagy ennek az izének a tetejére. És megint ugye mire? Rá kellett bíznunk magunkat a csapattársainkra és közösen, együtt kellett akarnunk annak a célnak az elérését.

És tudod, amikor így túl vagy rajta, és hogy baszki pedig ez full lehetetlennek tűnt és full úgy nézett ki, hogy nem vagyok képes megcsinálni, de mégis a csapat és a többiekkel együtt képes voltam megcsinálni. Ja és hozzáteszem, hogy ehhez még az eső is zuhogott és annyira frankón sáros volt minden, csak hogy még csússzon is, de még ennek ellenére is megcsináltuk.

De mondhatnám akár azt is, hogy itt a torkunknak van ez a legpuhább pontja, amit ha így jól megnyomsz, akkor nem kapsz levegőt és olyan, mint hogyha, megnyomtam, megfulladnál, köhögési roham is jön rád. Szóval ezzel a legpuhább ponttal volt, hogy nyílvesszőt törtünk, vagy volt, hogy tudod van az a 6-os vasrúd, amit így beleraknak a betonba, tehát az a betonrúd, és abból nem tudom ilyen kétméteres darabot hajlítottunk meg ezzel a ponttal.

Vagy kiszórtak elénk 3 méter ilyen üvegszilánkokat, az a zöld széttört palack üveg, és mi volt a feladat, nyilván az, hogy mezítláb végigmenni rajta. Tehát olyan feladatok, aminek az elején azt mondtuk, hogy lehetetlen, kizárt, hogy megcsináljuk, kizárt, hogy legyőzzük a félelmünket meg egyáltalán legyen hozzá erőnk és amikor letoltuk, végigcsináltuk, akkor jöttünk rá, hogy az ember sokkal erősebb, mint gondolná és olyan dolgokra is képes, amit egyáltalán nem gondolna, és képes legyőzni a félelmét és képes megcsinálni.

26:55 – És végre maga a sztori (az előző 8 perc csak az előjáték volt)

És ehhez kapcsolódik a sztori és ez pedig a labirintus sztori, amikor megint egy olyan dolgot tapasztaltam meg, amiről előtte nem nagyon gondoltam volna, hogy létezik. A labirintus sztori az abból áll, hogy nem tudom hányan lehettünk egy ilyen 12-15 emberke egy csapatban, és folyamatosan kint voltunk egyébként szabadban, outdoor, bár ez eddig is kiderült, hogy egy ilyen erdő, mező, volt egy olyan rész, ahol ezek a gyakorlatok zajlottak.

És kihajtották a csapatot hát egy ilyen fás liget, talán ligetnek mondanám, nem erdő volt, vékony, fiatal fák voltak egymástól egy olyan hát 5-6-8-10 méterre, egy ilyen fás csoport volt, és azt csinálták, hogy a fákat összekötötték egy ilyen, kb ilyen vékony kötéllel, de így össze-vissza, mindenhogyan, és akkor ezen a fás ligetes területen, ez volt a „labirintus”, a maze, amibe ezek a vékony kötelek mentek jobbra-balra, és mi volt a feladat?

A feladat az volt, hogy megfogod a kötelet és elindulsz, mész kötéllel, a kötél mellett, a kötelet fogva, fától fáig, a fánál kitapogatod, hogy van-e másik kötél, amire átfogsz és mész tovább a következő kötélen, megint jön a fa, ott megint választasz, 1-2-3 kötél közül kiválasztod, hogy valamelyiken menjél tovább, a feladat az az volt, hogy az egésznek a kis ligetes erdő résznek a végén kigyere a labirintusból.

A szívás pedig az volt benne, hogy odaértél egy fához, egyrészt ha a 2-3-4 másik kötélből rosszat választottál, akkor ugye már nem jó irányba mentél, és nagyon sokszor volt olyan, hogy mentél, mentél, mentél, odaértél a fához és nem volt sehol másik kötél, tehát mehettél vissza az előző elakadási pontodhoz és akkor úgy próbálhattad megkeresni a megfelelő kötelet, amin továbbmenve majd valamikor valahogy eljutsz a labirintusnak a kivezető végéig.

És ugye az egészbe a poén az megint a kötött szem volt, tehát hogy full bekötötték a szemünket, úgyhogy az égvilágon semmit nem láttunk a kendő alatt, kezünkbe adták a labirintus egyik végébe az egyik kötelet, aztán menj. És ugye hát próbáltam okoskodni, agyalni, hogy hogyan lehet ezt a feladatot megoldani, kitalálni a megoldást.

Milyen ötletek jöttek? Ugye arra még emlékeztem bekötött szemmel is, hogy a nap az onnan süt, tök jó, tehát amikor megyek és mondjuk az arcomnak ezen a felén érzem a napot, akkor az irány az az, és akkor az majd úgy tök jó lesz. Hát az első pár fa után ebben a napsütéses sztoriba full belekeveredtem, azt se tudtam, hogy hol vagyok.

Akkor utána jött a következő ötlet, még apukám tanította, hogy a fáknak az északi oldala az ugye mohás, tehát a moha az az északi oldalon telepszik meg, akkor gondoltam, hogy majd jól kitapogatom a fáknak az északi oldalát és ez milyen klasszul fog engem orientálni, hogy erre van észak, arra dél, amarra meg nyugat. Na most kötél, kötél, megy, izé, megint lukra futottam, megint lukra futottam, ez sem jó, az sem jó.

Utána elvetettem minden ilyen ötletet, ami jött. Mi több az időérzékemet is elvesztettem és volt egy olyan pillanat, amikor már annyira frusztrált és ideges voltam, és annyira dühített az, hogy egyszerűen innen nem tudok kitalálni, mindig rossz fele megyek, mindig rossz kötelet választok ki, mindig eljutok egy olyan fához, ami ugye nem a vége, hanem egy zsákutca volt, a zsákutcából fordulhatok vissza, rohadtul nem emlékszem, hogy már hány fával előtte hány kötél volt és ott éppen melyik kötelet fogtam meg és merre mentem, és jött egy olyan pont, hogy kész, ezt az egészet én feladom, mert nem tudom megcsinálni.

És ebben a pillanatban, mikor feladtam és elengedtem minden gondolatot, jött valami nagyon furcsa érzés és onnantól kezdve tudjátok hogy mentem ki a labirintusból? És csak azt vettem észre, hogy valaki megfogja a kezem és azt mondja, hogy kint vagy. És magam sem tudom, hogy hogy csináltam, de 1 perc alatt kint voltam a nem tudom hány perces bolyongás után. És így visszanéztem az egész fás, liget, kötelek, bolyongó emberek, elsőként értem egyébként ki és utána még vagy 20 percet vártam, amíg a többiek közül az első, a második és a harmadik megjelent és kiért.

És ez a megtapasztalás, ami ott ért, hogy elengedtem, feladtam, egyébként egy nagyon csúnyát is mondtam, hogy „bassza meg, kész, itt már senki nem segíthet, valaki segítsen,” segítséget is kértem és meg is kaptam. Nekem ez egy nagyon, nagyon, nagyon erős élmény volt és volt 20 percem, amíg a többiek meg nem jelentek a labirintus végén, jól kibőgni magamat.

És még pedig amiért kibőgtem magamat, hogy igen, van egy olyan erő, ami képes téged vezetni és képes téged a nehéz helyzetből kivezetni és nem kell semmi mást csinálni hozzá csak hagyni és minden egyebet abbahagyni, az erőlködést, az agyalást, a gondolkodást, mert ha ezeket csinálod, akkor nincs helye ahova bejöjjön, nincs lehetősége, hogy bejöjjön, mert te az agyad kattogásával vagy elfoglalva meg a megoldások kezelésével, minden szarral.

Úgyhogy jól kibőgtem magam, aztán jött a tréner is és ekkor volt az, hogy tanultam egy új szót angolul, és ez a szó a surrender. Én ezt inkább ebbe az elkerülő, abbahagyó értelemben ismertem, de akkor a tréner néni elmagyarázta, hogy ez egy fajta megadást is jelent, tehát amikor megadod magad, feladod, de gyakorlatilag ezáltal pedig úgymond vezetetté tudsz válni és megengeded valami felettes erőnek azt, hogy ő vezessen téged és nem te görcsölsz meg nem te akarsz.

Úgyhogy kezdődött a következő kör, a többiek látva ezt, hogy én hogy kijöttem így csettintésre és egy pillantásra és 20 perccel megelőzve a többieket, elneveztek guided girl-nek és mondták, hogy akkor menjünk a guided girl után, ugye a guided az vezetettet jelent, mert hogy ő már így tudja, hogy hogy kell kijönni és ez milyen egyszerű, csak követnünk kell, de én azt gondolom, hogy nem, egyáltalán nem vagyok guided, illetve guided vagyok, de ez mindenkiben benne van, aki mer, aki meri elengedni, meri megengedni és meri beengedni.

Ez szerintem egy velünk született dolog, hogyha abbahagyjuk az erőlködést és megszűnik az akaratunk és feladjuk, fel, föl, fel, akkor megérkezik. Úgyhogy ez az én kis történetem még pedig arról, hogy van még egy olyan erő, akiben nyugodtan megbízhatunk és ahelyett, hogy erőlködnénk, és folyamatosan lukra futnánk, nyugodtan elcsendesülhetünk és rábízhatjuk magunkat erre a nagyobb erőre. De ezt mondhatnám úgyis – amit nagyon sokszor szoktam mondani -, hogy rábízhatjuk magunkat a saját szívünkre is és merünk egy egyfajta vezetettséggel élni és bízni abban, hogy minden jó lesz, merthogy fent mindig jót akarnak, én ebben biztos vagyok. És sokszor azt tapasztaltam meg, hogy saját magam vagy mi magunk vagyunk azok, akik ezt meg rendszerint szépen jól elszabotáljuk, és akkor van egy újabb ÖN-nel kezdődő szó, az önszabotázs.

36:30 – Zárásként pedig kedvenc idézetem Szepes Máriától

És mielőtt rátérnék a szeretetre, és kimondva ezt a szót, hogy önszabotázs, egy kedvenc idézetet hadd mondjak el Nektek, ami Szepes Máriától van, és én ezt pár éve elkezdtem magamnak mondogatni és engem valamelyest megnyugtat, majd az idézet végén megértitek, hogy ezt miért mondom és mivel kapcsolatban mondom.

Mária így fogalmaz, hogy: „Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, amint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére, de idővel belejön az ember.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzok. Köszönöm, hogy velem voltatok ezen a 10 részes videó sorozaton és kitartást mindenkinek és bízzatok magatokban is meg a fenti erőkben is!

Corporate Culture, 9th and 10th Core Values 9# TRUST | 10# LOVE

Hello, all resellers of Balloon World and attitude-changers, innovators and anyone who is watching this video series which is about how Balloon World Hungary draws from the core values of its corporate culture during the crisis.

What we have now arrived at is our 7th and 8th core values, flexibility and sense of purpose. I have combined these two points into one, I’ll tell you why I did so, but first let me tell you that I separated the video into two parts because otherwise it would be too long and hence there will be a second part of this video on the 7th and 8th core values.

0:46 – Outdated Goals

The reason I have combined these two points is that I think it is also good to be flexible in goal-setting, because we change too, the situation changes too, we are in a changed situation right now, and why should we stick to outdated goals? Many times the situation also forces us to set new goals for ourselves. So I think it’s not worth sticking to such goals that no longer take us any further, that do not contribute to our current lives or future plans that are needed for us or for our company to be more beautiful and better. And these bad or old, outdated goals can also have the opposite effect.

1:36 – Why do I Attend the Same Goal-Setting Training Every Year?

Many people are surprised why I am capable of attending the same year-starter training of Attila Pongor-Juhász year after year which is always a goal-setting, goal-oriented 2-day-training, as I have attended it more than once. And Attila is saying almost the same things each year, what’s more, even the workbook looks exactly the same as in previous years, or looks almost the same as in previous years. Yes, he might be saying the same things, but not to the same person, because I think a lot of things happen in one year, or can happen to a person. And at best, within a year a person can develop a lot. That’s why it’s especially good for me if I can think about myself, my goals, my company and my business goals each year, and figure out how I want to do certain things in that particular year.

Many times this is just a slightly modified or improved form, not a completely new goal, because you may all know or see that I am not a series entrepreneur, I have only had one company for 25 years now, but I and we always have sub-goals which we set for that particular year and these can take our business or me personally in the direction of the main goal.

3:20 – Why is Identity and Value Good?

A few days ago in an interview with a Russian psychologist, I said how important self-identity is for me, because we were talking about corporate culture and values, when she asked me what kind of a person I am. Well, I said that „I think exactly the same as the things behind me,” and I have also added that it is a very good thing that I can have my own identity, because I neither like to play myself nor play roles. And I have observed that this thing can make me credible in the eyes of others. And I think no leader behaves differently in life than in business or the way he/she is behaving in the crisis now.

Of course, we obviously have roles, everyone’s a mother, a father, a husband, a colleague, a good friend, a sibling, a child, we are the children of our parents, or even a member of a community, a member of a Mastermind group, but I think that our behavior is usually based on the same set of values as in a family or in a workplace community.

4:42 – Direction vs. Goal and the Power of Decision

And for me, direction and good direction are much more important than the goal itself. Obviously we move forward by setting some sort of goals, and I have explained in the financial planning section of the previous video that we have goals and plans even in the crisis, you are familiar with my main goal, which is to keep the team together no matter what happens in the country or in the world, this is our set purpose. And it might be weird that I dare to speak this out, or it might be weird that I dare to decide on this now when everything is so uncertain.

5:27 Goal: Making the Company Credit-Free

But I have experienced and that’s what I’d like to talk to you about  many, many things in our lives are really just a matter of decision. I, 5-6 years ago, was sitting with a minus, or not a minus, because there is no need to put a sign before it, because the double-digit number will be followed by the word ’debt’, or not a double-digit number, 45 million is an eight-digit number.

So I was sitting and laying down every day with a 45-million-forint debt on my shoulders. The funniest part of it is that it was a Swiss franc loan of which I had already paid 7 million forints back in previous years. However, there was still 12 million forints left on it, so it just didn’t want to run out. I didn’t sleep really well in those years, but I made a decision.

I have decided to make the company debt-free and wanted to sleep peacefully every night, and that’s about it. Decision. Obviously to make it happen, apart from the decision, I needed to learn a lot about financial planning, from financial planning through controlling, through reading a balance sheet, through leadership communication to organizational development. But the point is that I decided and made it happen in 3 years. And I think the main reason I was able to do it was because I could make that decision there at that point.

And I think if there is at least one person who can accomplish something besides me, then I always say, probably I am capable of doing that something as well, because I’m the same human being too. All we have to do is to collect all the information, and we shouldn’t be lazy to do so. Obviously if it concerns a mental type of thing, or let’s say a physical, workout-related one, then we have to find a good trainer. We tell him/her our goal, and we achieve that goal, but obviously this requires us to make a decision at the very beginning.

8:07 The Formation of Cash Reserves is also a Goal

That decision of mine had another thing to it, and that’s exactly how my sentence sounded, “after making the company debt-free, I wanted to build cash reserves, the way the big companies do,” we constantly hear that Apple and the others are full of cash. Well I thought I might be small, but why can’t I make this a goal on my level as well after achieving the goal of making the company credit-free, and I thought let’s form cash reserves like the big ones do. If they can do it, we small companies can do it too. And then what happened next? The same thing happened, I started learning again, and learned how I can do so.

8:54 Those who make Fun of Me

By the way, I learn a lot and I have some „friends” or rather relatives of my friends who usually laugh at me and make fun of me that I will become too clever for attending too many trainings, and on the one hand, this I’m not interested in at all, because his/her goal is not my goal and the other way around, my goal is not his/her goal. On the other hand, I’m not interested in such things because I have always learned what I or the company needed in that moment, so I’m not the type of person who attends all sorts of trainings and then puts all the notes away in the drawer. I’m the type of person who puts all things learned into practice.

So I accomplished the second half of the decision as well, which was the formation of cash reserves, and basically this is what makes it possible now that we can pull out and get along in the next few months. And I just truly hope that this whole thing won’t last more than a couple of months, I mean the virus, because obviously the economic part will be a nice, slow and painful process, in my view.

10:18 – Why Do I Believe Henry Ford?

And why do I still think that these things are possible, the things that we decide on and make them happen, as old Henry Ford said as well, and I have experienced this more than once, „Whether you believe you can do it, or not, you’re right.”

And I really like this old fellow, so I’ll tell you another one of his quotes, which is, I think at least for me – very encouraging; „When everything seems to be going against you, remember that the airplane takes off against the wind, not with it.”

And there’s a third one, which is a quote related to my goal, and it says „You can take my factories, burn up my buildings, but give me my people and I’ll build the business right back again.” In Hungarian it sounds „Elveheted a gyáraimat, felgyújthatod az épületeimet, de hagyd meg az embereimet és fel fogom építeni a bizniszemet újra.”

11:20 – The Two Meanings of the Word F.E.A.R.

I think that we have two choices, in a normal situation and now in the crisis too. One of them is that we are scared and the other one is that we face it, so we either run away or rise. This sounds very good in English, so I’ll tell you the quote now. “Fear has two meanings, F.E.A.R., Forget Everything And Run, or Face Everything And Rise.”

11:54 – When Do We Finally Start Moving, When Does It Hurt Enough?

And I think it’s a matter of decision what we want to do. And perhaps in the days of the crisis it is even easier to make decisions, because the nail is so sharp that we shouldn’t be sitting on it or in the lukewarm shit, I always say. It’s a comfortable situation that we are in, however we don’t feel well in it, still we are sitting in it. The nail refers to the joke, when the Szekler’s dog is sitting on a nail and is whining, and the guest asks the Szekler, why doesn’t he get up and walk away if it hurts him, and the Szekler’s answer to this question is that because it doesn’t hurt him enough.

And I have to admit that I myself often make that mistake that it doesn’t hurt me enough. It happened to me just in the days that I had to make a decision as a result of the crisis, which I should have made about 5 years ago, but in peaceful comfortable times this nail didn’t hurt me enough.  Well now it stabbed me enough. Was it a painful decision? Yes. Did I feel bad? Yes. Did it cost me a lot? Yes. But I think if we want to win a war, we must consciously lose some battles.

13:21 – Our „Bridge” Saying has Now Taken an Even Greater Meaning

So I didn’t make the decision any further, and now’s the point I got to that particular bridge. There’s a saying in our company, which we might call a core value as well, this is our „bridge-saying”, and it goes as „we will cross that bridge when we get to it.” meaning that we don’t get scared, we don’t run away and don’t worry about things that haven’t yet happened, what’s more, we don’t even bother with them, when those things actually happen, then will we react and solve them, because we have to realize that we shouldn’t whine about things that might not even happen and those things have to be solved when the problem actually comes to life, till then it’s completely unnecessary to bother about it. So with this „bridge-saying” of ours we can prioritize our actual tasks better, the things that are really urgent and important.

And I’m going to stop the video here, so that it doesn’t get too long and I will go on with the next technique in the continuation of this video.