A kedvenc mesém. Mi a Tied?

Egy szép tavaszi vasárnap éppen az Integral Akadémián ültem, egy hétalkalmas pszichológiai képzés egyik hétvégéjén. Amikor a tanárunk, Böbe (hihetetlen jó tanár egyébként, úgy ülöd végig a napot, hogy egy pillanat alatt eltelik) szinte mellékesen megemlített egy témát. Csak úgy by the way Jung és Freud mellett… Azt hiszem, nem a tananyag része volt. Szóval ülök Böbe óráján, amikor elhangzik a kérdése:  

Mi volt a gyerekkori kedvenc meséd? Idézd fel!

Mi volt a Te rongyosra olvasott mesekönyved*, meséd? Mi volt az a mese, amit állandóan kértél a szüleidtől, amikor este meséltek neked?  *a fiatalabb generáció a mesekönyvet lecserélheti dvd-re. Nos, az enyém egy diafilm volt. Amit anyukám diavetítőn vetített nekünk a tesómmal ovis korunkban. Vagy százszor… …mert újra és újra azt kértük. A mesét végre előtúrva a gondolataimból, és felidézve a címét visítva nevettem fel az óra közepén. Mert az én rongyosra nézett mesém „A torkos nyuszi” volt. A nevetés pedig a „torkos” jelzőnek szólt!

Miért?

Ugyanis pár hónappal előtte ismerkedtem meg az Enneagram nevű személyiség tipizálással. Ha ezt Te is ismered, és már hallottál pár sztorit az életemből, akkor szerintem kitaláltad, hogy Enneagram 7-es vagyok. Vagyis „torkos”. Azaz rajongó, életszerető, hedonista, kalandozó, optimista és a többi, ami az E7-eseket jellemzi. Ez az oldal így ír „rólunk, 7-esekről”:  https://reiki.timba.biz/enneagram-7/

A mesére magára egyáltalán nem emlékeztem. Csak a címre. A történetből pedig már semmi nem volt meg, így negyvenvalahány év távlatából… Ezért az első dolgom volt amikor hazaértem, hogy rákerestem a neten.  Megleltem a YouTube-on a diafilmet! Megdöbbentem azon, amit találtam. A 17. dia kockánál már patakokban folytak a könnyeim.

A mese két nyuszitestvérről szól. Az egyik torkos volt, felmászott a szekrény tetejére egy üveg baracklekvárért. Az üveg azonban leesett és összetört, ezért a torkos nyuszi nem mehetett el a vásárba. A vásárban a nem rosszalkodó és nem torkos, hanem szófogadó testvérke lufik és tűzijáték forgatagában szórakozik. Illetve pont, hogy nem szórakozik, mert nagyon hiányzik neki a testvérkéje. Amint az anyukája megengedi neki, ő nagy örömmel szalad haza a szobafogságra ítélt nyúltesóért, hogy az vele tartson a vásárba és boldogan körhintázzanak együtt.

Aki ismer, az tudja, hogy a felnőtt éveim és felnőtt életem ebben a teljesen elfeledett mesében megjelent szimbólumok köré fonódott, fonódik most is:

  • a lufikról szól, amiket forgalmazok,
  • a vásárokról, amiken részt veszek (a Nürnbergi Játékvásáron minden éve már vagy 20 éve, a Honkongi Játékvásáron kétévente) és ahova repülővel repkedek,
  • a tűzijátékról, pl. képzett pirotechnikus vagyok,
  • és a hihetetlenül erős testvéri szeretetről szól.

Ennyire bele lenne szőve a sorsunk a mibe is? A tudatunkba, tudatalattinkba, kollektív tudatba vagy a génjeinkbe?

Már megint mi, a tyúk vagy a tojás, volt előbb? ☺

A teljes mesét, ha meg szeretnéd nézni, itt találod:

Ha már a géneknél tartunk…

Az 54-es génkulcs – ami nekem az SQ-m* – ismeretében pedig még ‘viccesebb’ ez az egész. Pontosabban még elgondolkodtatóbb és még komolyabban veszem ’a’ mesét!

 

* IQ = intelligencia EQ = érzelmi SQ = szellemi hányados

 

Az 54-es génkulcs – ld. Génkulcsok, a DNS-sedben rejlő magasabb rendű cél feltárása cím könyvet – ugyanis a Kapzsiságról szól. Azonban az ajándéka – az anyagi és spirituális likviditás – valami csodás! Amit akkor kapsz, ha magasabb rezgésszintre emeled az életedet. Viziója a magasabb rendű jólét, az emberek különböző csoportjai és szervezetei közötti kölcsönös előnyöket rejtő együttműködés

 

„Holisztikus szemléletű vállalkozásával
mindenki számára
gazdagságot és jólétet kíván teremteni.”

De akkor én ezt még nem tudtam. Mert csak 3 éves voltam… Hiszem, hogy minden embernek meg van a maga különös útja. És azt is, hogy ez a génjeinkben hordozzuk.

Neked mi volt az kedvenc meséd?

Te is felismerted benne az eljövendő életedet vagy akár a sorsodat?

Ha van kedved, oszd meg velem! 🙂

Például emailben: forray.niki kukac gmail.com