2017. novembere volt. Túl voltam egy fájdalmas szakításon és egy hosszabb, nyolc éves kapcsolaton, amelybe rengeteg energiát öltem.
A kanapémon ülve, teljesen kimerülve és kiábrándulva a párkapcsolatokból, azt éreztem, hogy valami kapaszkodóra, segítségre van szükségem. Olyan tanításra vágytam, ami segíthet tovább gördíteni az életemet.
De merre induljak?
Meg egyáltalán. Mi az én utam?
Anthony Robbins könyveit mindig is nagyon szerettem – magyarul olvasni. És néha angolul is. Azonban úgy gondoltam, hogy a tréningjét, pontosabban az angolját nem érteném.
Tony egy ’óriás’, s mély mennydörgő hangja van. Akcentusa számomra szokatlan, majdhogynem érthetetlen volt, így biztos voltam abban, hogy egy élő tréningjén, ha részt vennék, nem sokat értenék az egészből.
Meg különben is, a tanításainak van egyfajta NLP-s nyelvezete is. Továbbá ’biztos’ voltam abban is, hogy ezeket a szavakat, az általa használ fogalmakat sem érteném. Meg különben is, rohadt drága lehet egy Tony-s tréning. (Amúgy az volt :))
És különben is: nemrég fizettem ki T Harv Eker Quantum Leap programját. Morfondíroztam tovább. Épp elég lesz azt lejárni. Pláne megérteni.
Hmm. Bár T Harv programja inkább üzleti jellegű… én pedig a magánéletem romján ültem éppen. A kifogásokat keresve és ’gyártva’ azért csak rámentem Tony weboldalára. Mi a következő tréningje? Legyen bárhol is, én lelépek!
Legyen minél messzebb, még inkább lelépek! 
Mert azt éreztem, ha valaki, akkor Tony tud nekem segíteni. Ő az, aki tud mondani valami ’okosat’. Valami olyat, amire éppen most van szükségem.
A weboldalán gyönyörű pálmafák és rajta egy a felirat:
Next Event: DWD, Miami.
Date with Destiny. Azaz, találkozz a sorsoddal!
Na, mondom, ez elég sorsszerűen hangzik itt nekem, aki épp a sorsomon és a jövőmön merengek.
Nem telt bele 15 percbe: le volt foglalva a repjegyem, szállásom és ki volt fizetve az 5 napos Tony-s rendezvény.
Az csak egy apró bökkenő volt, hogy erről a manőveremről be kell számolnom a pénzügyi igazgatómnak, akinek előző héten ígértem meg, hogy idén nem költök többet képzésre. Mert már így is 17%-kal sikerült túllépnünk az idei keretünket, és ez javarészt miattam, illetve a külföldi képzésekre költött összegek miatt volt.
És volt egy nagyobb bökkenő is. Az, hogy 3 hét múlva indulás. És én nem értem Tony angolját.
Gondolhatod, hogy innentől kezdve reggel-délben-este, úton és útfélen Tony-s podcast-okat hallgattam a kocsiban, sorban állás közben és még lefekvés előtt is!
Majd nekiindultam. És életem legcsodálatosabb hetét töltöttem Palm Beachen, Tony 4500 fős rendezvényén.
A Tony-val és a fantasztikus trénereivel töltött öt nap – amely során csak és kizárólag magadon dolgozol és nem is akárhogyan – nemcsak egy csodálatos átalakulás és új út kezdete volt számomra, de két baráttal is gazdagabb lettem az út során.
Gyurival, aki egy sikeres magyar szoftvercég alapítója és tulajdonosa, akivel nemrég a 60. szülinapját ünnepeltük együtt itthon Budapesten.
S Leventével, egy magyar származású sikeres építési vállalkozóval, aki NewYorkban él a családjával. És akivel mindig összefutok, ha NewYorkban járok, egy jó beszélgetésre.
Na de jöjjön az élmény. Illetve az emlék.
Tony asszem a negyedik nap délutánján egy vezetett meditációt csinált. Igen, képes 4500 embert vezetni! De szokott 8-10.000-et is.
A meditáció során visszaidéztük pici-pici gyerekkorunkból azt a legelső emléket, amire csak vissza tudunk emlékezni.
Mentem visszafelé az időben. Kutattam, keresgéltem az emlékeim között: melyik lehet a legkorábbi? Van-e még ezt, vagy azt is megelőző? Melyik a legeslegkorábbi emlékem?
„Forró nyár volt. Zebegényben laktunk. Talán három éves lehettem. A testvérem alig kettő… Egy kék kis felfújható gumimedencében pancsoltunk a kerítés mellett. Anyám és nagyanyám bent a házban. Apukám el volt dolgozni.
Az utolsó ház volt a mienk. Egy aranyló búzamezővel a kertünk mellett, és egy csobogó patakkal a kert végében, ahova az őzikék jártak inni.
Lovasok jöttek. Fiatal emberek voltak. A búzamező szélén lovagoltak el, a kerítésünk mellett. Biztos megtetszett nekik a két kis aranyos pucér kisgyerek, akik a kék gumimedencében pancsoltak a forró nyári délutánon.
Megálltak a kerítés mellett. Mi pedig felfelé pislogva bámultuk őket és a lovakat. A tesóm, Zsuzska, göndör aranyló fürtjei és dundi hurkái különösen édesek voltak. Kiskorában olyan volt, mint egy barokk angyalka. Talán a nevünket is kérdezték. Mindenesetre viccesen megkérdezték azt is, hogy
„Odaadom-e nekik a tesómat”?
… mert annyira aranyos, hogy elviszik magukkal!” Több se kellett egy három évesnek. Azaz nekem. Mert én három évesen nem értettem ezt a viccet. Torkomba markolt a félelem, a szívembe mintha kést forgattak volna meg. Annyit fogtam fel az egészből, hogy ezek az emberek:
„El akarják venni a testvérkémet!” „El akarnak szakítani a testvérkémtől!”
Az a pillanat belém égett. Egy életre. Az én első emlékem ez a félelem. A testvérem elvesztésének félelme.
Azt mondják, inkább a negatív emlékekre emlékszünk jobban, mert azok jobban bevésődnek, mint a pozitívak. És azt is mondják, hogy az első emlék nagyon meghatározó tud lenni a sorsunkra, illetve a személyiségünkre. És azt is mondják, jó, ha felismerjük ezt. S látjuk azt, hogy ez a korai emlék miben és mennyibe határozza meg a későbbi működésünket, életünket.
Ez a pillanat teljesen belém égett. Viszont hosszú évtizedekig egyáltalán nem emlékeztem rá. Tony bányászta elő belőlem a meditáció során. Így nyílt lehetőségem arra, hogy elkezdjek vele dolgozni.
Később, ha esetleg majd jobban megnyílok nektek, mert lesz rá igényetek, akkor el fogom mesélni azt is, hogy ennek a korai emlék felismerésének milyen jelentősége volt az életem hátralevő részére…
…és akár a Date with Destiny nevű Tony-s rendezvény többi nyereségét is.
A lényeg, hogy szerintem csodás összefüggéseket találhatunk és meríthetünk az életünk legelső emlékének felidézéséből. Rá tud világítani arra, hogy hogyan jussunk egy magasabb szintre. Rá tud világítani arra, hogyan legyünk szabadabbak! Akár a vállalkozásunkban is. És hogy akár egy örömtelibb, félelmektől mentes élet irányába is elvezethet.
Neked mi volt a legelső emléked?
Neked is meghatározta a későbbi életedet, és te is sokszor cselekedtél ennek hatására?
Ha van kedved, oszd meg velem! 🙂
Írj egy emailt: forray.niki kukac gmail.com
