Céltudatos rugalmasság 1. rész – Céges Alapértékek Videósorozat 6. rész

Sziasztok Balloon World viszonteladók és szemléletváltók, innovátorok és bárki, aki nézi ezt a videósorozatot, amely arról szól, hogy a Balloon World Hungary a válság alatt hogyan merít a vállalati kultúrájának alapértékeiből!

Amihez most elérkeztünk az a hetedik és a nyolcadik értékpontunk, a rugalmasság és a céltudatosság. Én ezt a két pontot összevontam, mindjárt elmondom, hogy miért, de előtte elmondom azt, hogy a videót ennek ellenére kettébontom, hogy ne legyen túl hosszú és lesz egy második része is ennek a hetes-nyolcas összevont pontnak.

0:46 – Elavult célok

Amiért összevontam ezt a két pontot, mert szerintem a célállításban is jó, ha rugalmasak vagyunk, ugyanis mi is változunk, a helyzet is változik, most is egy megváltozott helyzetben vagyunk, és miért is ragaszkodnánk az esetlegesen idejétmúlt céljainkhoz? Sokszor a helyzet is kikényszeríti azt, hogy új célokat tűzzünk ki magunk elé. Szóval szerintem nincs értelme ragaszkodni olyan célokhoz, amik már nem visznek minket előre, amik nem járulnak hozzá jelenlegi életünkhöz vagy jövőbeni terveinkhez, ahhoz, hogy többek, szebbek, jobbak legyünk mi vagy akár a cégünk. És ezek a rossz vagy régi, idejétmúlt célok akár ellenkezőleg is hathatnak.

1:36 – Minek ülök be évente ugyanarra a célállító tréningre?

Sokan meg szoktak lepődni, hogy miért vagyok képes újra és újra beülni PJA-nak, Pongor Juhász Attilának a januári évindítójára, ami mindig egy célállítási, célkitűzési 2 napos tréning, hiszen már ugye nem egyszer voltam. Attila meg körülbelül pont ugyanazt mondja el minden alkalommal, mi több még a munkafüzet is pont ugyanúgy néz ki, mint az előző években, vagy majdnem ugyanúgy néz ki, mint az előző években. Igen, lehet, hogy Ő ugyanazt mondja, de nem ugyanannak az embernek, ugyanis 1 év alatt szerintem nagyon sok minden történik, történhet egy emberrel. És jó esetben 1 év alatt 1 ember nagyon sokat tud fejlődni. Ezért nekem például kifejezetten jó, ha újra elgondolkodhatok évről évre magamon és a céljaimon, a cégemen és a céges céljaimon is, és kitalálhatom azt, hogy mit hogyan szeretnék csinálni az adott évben.

Sokszor ez csak egy picit módosított vagy továbbfejlesztett formája, nem egy teljesen új cél, mert azt tudjátok, látjátok, hogy nem vagyok egy sorozat vállalkozó, 25 éve egyetlenegy cégem van és ugyanazt a céget vezetem, de mindig vannak alcéljaim meg alcéljaink, amiket akkor találunk ki az adott évre vonatkozólag, és amelyek a főcél irányába viszik a vállalkozásunkat vagy akár engemet személy szerint.

3:20 – Miért jó az önazonosság és az értékrendünk?

Pont a napokban mondtam el egy interjúban egy orosz pszichológus hölgy kérdésére, hogy nekem mennyire fontos az önazonosság, mert pont a vállalati kultúránkról és az értékekről beszélgettünk, amikor megkérdezte tőlem, hogy milyen ember vagyok én. Hát, mondom, szerintem pont ugyanilyen, mint ami itt van mögöttem, és hozzátettem azt is, hogy nekem nagyon jó érzés az, hogy önazonos lehetek, mert én nem szeretem sem megjátszani magam, sem szerepeket játszani. És azt is megfigyeltem, hogy ez a dolog ez hitelessé tud tenni engem mások szemében. És azt gondolom, hogy egy vezető sem viselkedik másként az életben, mint ahogy az üzletben viselkedik, és akár mint ahogy most a válságban viselkedik.

Persze, nyilvánvalóan vannak szerepeink, mindenki anya, apa, férj, kolléga, jó barát, testvér, gyerek, ugye szüleinknek mi is gyermeke vagyunk, vagy akár egy közösség tagja, egy Master Mind csoport tagja, de én azt gondolom, hogy a viselkedésünk az általában ugyanarra az értékrendre épül, amire a családban is vagy egy munkahelyi közösségben is épül.

4:42 – Irány vs. cél és a döntés ereje

És nekem az irány illetve a jó irány az sokkal fontosabb, mint maga a cél. Nyilván valamiféle célok mentén mi is menetelünk előre, és ezt az előző videóban a pénzügyi tervezés résznél ki is fejtettem, hogy a válságban is vannak céljaink és vannak terveink, a főcélomat tudjátok, hogy az, hogy a csapatot egyben tartsam bármi is történjék az országban és a világban, ez feltett szándékunk. És talán furcsa lehet az, hogy én ezt így ki merem jelenteni, vagy talán fura lehet az, hogy én ezt így el merem dönteni most, amikor minden ugye annyira bizonytalan.

5:27 – Cél: hitelmentessé tenni a céget

De én azt tapasztaltam meg és erről szeretnék nektek mesélni, hogy az életünkben nagyon, nagyon sok minden tényleg csak döntés kérdése. Én 5-6 éve egy mínusz, nem mínusz, mert nem muszáj előjelet tenni elé, mert az adósság szó fogja követni a kétjegyű számot, illetve nem kétjegyű, a 45 millió az 8 jegyű, számot.

Egy 45 milliós adósság, illetve hitellel a nyakamban ültem és feküdtem le minden nap. Legmókásabb része egyébként egy svájci frank hitel volt, a 45-ből 12 millió az egy svájci frank hitel volt, amiből már visszafizettem 7 milliót az előző évek során. Azonban még mindig volt hátra belőle 12 millió, tehát az Istennek sem akart elfogyni. Nem aludtam túl nyugodtan azokban az években, viszont meghoztam egy döntést.

Eldöntöttem azt, hogy én hitelmentessé akarom tenni a cégemet, én nyugodtan akarok aludni minden éjszaka, ennyi, pont. Döntés. Nyilván nemcsak a döntés kellett ahhoz, hogy megtörténjen, hanem az is, hogy kurva sokat tanuljak a pénzügyi tervezésről, a pénügyi tervezéstől elkezdve a kontrollingon át, a mérlegolvasáson át, a vezetői kommunikáción keresztül a szervezetfejlesztésig. De lényeg a lényeg, hogy eldöntöttem és 3 év alatt meg is csináltam. És azt gondolom, hogy elsősorban azért tudtam megcsinálni, mert ott akkor meghoztam ezt a döntést.

És amit még gondolok, hogy ha valamit legalább egy másik ember megcsinál rajtam kívül, akkor én mindig azt szoktam mondani, hogy nagy valószínűséggel ezt én is meg tudom csinálni, mert én is ugyanúgy emberből vagyok, mint ő. Annyi, hogy be kell szerezni a hozzá való információkat, és ehhez nem kell sem restnek, sem lustának lennünk. Nyilván amennyiben olyan jellegű elmebéli dologról van szó, vagy ha mondjuk egy testtel kapcsolatos, edzéssel kapcsolatos dolgot tűzünk ki, akkor pedig annyi, hogy keresünk egy jó edzőt. Elmondjuk a célt és elérjük a célt, de ehhez nyilván kell szintén egy döntést hoznunk az elején.

8:07 – Tartalékképzés is, mint cél

Volt annak a döntésemnek akkor egy másik fele is, egész pontosan így szólt az egész mondatom, hogy miután hitelmentessé tettem a céget, cash tartalékot akarok képezni úgy, mint ahogy ezt a nagyok teszik, ugye az Apple-ről és társairól állandóan azt halljuk, hogy mennyire tele vannak cash-sel. Hát én gondoltam, hogy kicsi vagyok, de miért ne lehetne az én szintemen is ez egy cél azután a cél után, miután hitelmentes a cég, hát akkor képezzünk mi is cash tartalékot, mint a nagyok! Ha ők meg tudják csinálni, mi is meg tudjuk csinálni kicsibe. És akkor ugye mi következett? Ugyanaz következett, megint tanultam, megtanultam azt, hogy ezt hogy kell.

8:54 – Akik kicsúfolnak…

Egyébként én nagyon sokat tanulok és van pár „barátom” vagy inkább a barátomnak a hozzátartozója, aki ki szokott nevetni meg ki szokott csúfolni, hogy te már túl okos leszel, annyi tanfolyamra jársz, és ez egyrészt azért nem érdekel, mert az ő célja az nem az én célom és fordítva se, az én célom se az ő célja. Továbbá pedig azért nem érdekel, mert én mindig azt tanultam, amire akkor éppen adott pillanatban nekem vagy a cégnek szükségem volt, tehát nem ez az össze-vissza tanulgató és tréningre járó valaki vagyok, aki a tanfolyamokon melegszik és bandázik és utána a jegyzete a fiókban landol, hanem az a típus vagyok, aki a tanultakat beleteszi a gyakorlatba.

Szóval megcsináltam a döntésnek a második felét is, ami ugye a tartalékképzés volt, és gyakorlatilag ez az, ami miatt most nekünk lehetőségünk van arra, hogy pár hónapot ki tudjunk húzni és át tudjunk vészelni. Azt pedig csak nagyon remélem, hogy ez az egész nem fog pár hónapnál tovább tartani, mármint a vírus része, mert nyilván a gazdasági része az egy szép, lassú és fájdalmas folyamat lesz szerintem.

10:18 – Miért hiszek Henry Fordnak?

Amiért még ezt hiszem, hogy ezek a dolgok lehetségesek, tehát amit eldöntünk, azt megcsináljuk, amit az öreg Henry Ford is mond, és ezt nem egyszer megtapasztaltam, hogy „Akár hiszel benne, hogy képes vagy rá, akár nem, igazad van.”

És egyébként nagyon szeretem az öreget, úgyhogy mondok még egy másik kedvenc idézetet tőle, ami szerintem most számomra legalábbis elég bíztató; „Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is széllel szemben száll fel, nem vele együtt.”

És van egy harmadik is, ez most a célomhoz kapcsolódó idézet, ez a „You can take my factories, burn up my buildings, but give me my people and I’ll build the business right back again,” azaz „Elveheted a gyáraimat, felgyújthatod az épületeimet, de hagyd meg az embereimet és fel fogom építeni a bizniszemet újra.”

11:20 – F.E.A.R. szó két jelentése

Én azt gondolom, hogy két választásunk van, általában is meg most is a válságban. Az egyik az, hogy félünk vagy szembenézünk, elszaladunk vagy emelkedünk. Amúgy ez angolul lényegesen jobban hangzik, úgyhogy most elmondom angolul is. Fear has two meanings, F.E.A.R., Forget Everything And Run, or Face Everything And Rise.

11:54 – Mikor mozdulunk meg végre, mikor fáj már eléggé?

És én azt gondolom, hogy döntés kérdése, hogy mit akarunk csinálni. És lehet, hogy ugye most a válságban sokkal könnyebb is a döntés, mert már szúr annyira a szög, hogy ne üldögéljünk a szögben vagy a langyos fosban, én azt szoktam mondani. Ugye az a kényelmes szituáció, amikor benne vagyunk, nem érezzünk benne jól magunkat, de azért még tocsogunk benne egy kicsit. A szög pedig ugye a viccre utal, amikor a székely kutyája szögben ül és vonyít, és a székelytől megkérdezi a vendég, hogy ha fáj neki, miért nem áll fel és miért nem megy arrébb, és erre a kérdésre a székely házigazda válasza, hogy hát, mert nem fáj neki eléggé.

És bevallom, hogy én is néha beleesek abba a hibába, hogy nem fáj eléggé. Pont a napokban fordult elő velem az, hogy a válság hatására hoztam egy olyan döntést, amit körülbelül már 5 éve meg kellett volna hoznom, csak ugye a kényelmes békeidőben ez a szög nem szúrt eléggé. Hát most szúrt. Fájdalmas volt a döntés? Igen. Szarul éreztem magam tőle? Igen. És ráadásul még sokba is került? Sokba. De azt hiszem, hogyha egy háborút meg akarunk nyerni, akkor bizony néhány csatát tudatosan el kell veszítenünk.

13:21 – A ’híd’ mondásunk most még nagyobb értelmet nyert

Úgyhogy nem húztam tovább a döntést, és most van az, hogy odaértem ahhoz a bizonyos hídhoz. Van nálunk a cégben egy mondás, ezt hívhatjuk akár alapelvnek is, ez a mi „híd-mondásunk”, és ez a mondás a következő: „hogyha ahhoz a hídhoz odaérünk majd, akkor azon a hídon is átmegyünk.” Ennek a jelentése az, hogy nem parázunk, nem futunk felesleges köröket és nem aggódunk olyan dolgokért előre, amik még meg sem történtek, mi több nem is foglalkozunk vele, majd ha tényleg megtörténnek azok a dolgok, akkor szépen reagálunk rá és megoldjuk őket, mert észre kell vennünk, hogy ne hisztizzünk azon és olyan dolgokon, amik lehet, hogy meg sem történnek és akkor kell megoldani azokat a dolgokat, amikor a probléma tényleg létezővé válik, addig teljesen felesleges rugózni rajta. Szóval mi ezzel a „híd-mondásunkkal” jobban tudjuk priorizálni a tényleges feladatainkat, mi a tényleg sürgős és mi a tényleg fontos.

És most itt elvágom a videót, hogy ne legyen túl hosszú és a következő technikával fogom majd folytatni innen a következő videóban.