Céges Alapértékek Videósorozat 7. rész
Céltudatos rugalmasság 2. rész
Helló kedves Balloon World partnerünk, szemléletváltó, innovátor klubtag, vagy bárki, aki nézi ezt a videót, ami a Balloon World vállalati kultúráját és annak értékpontjait mutatja be, amiből mi, a Balloon World a válság idején is merítünk, amihez mi visszanyúltunk!
Most a hetes és a nyolcas pontról van szó, a rugalmasságról és céltudatosságról, én ezt a két pontot összevontam, az előző videóban elmondtam, hogy ezt miért tettem, ez pedig annak a videónak a folytatása, a második fele.
0:44 – Miért fontos a fókusz, most?
A ’híd-technikánál’ hagytam abba és ott, hogy nekünk ez a technika segít abban, hogy a tényleges feladatainkat priorizáljuk. És azt gondolom, hogy most talán különösen fontos, hogy a sürgős és a fontos feladatokkal foglalkozzunk, ne pedig a nem sürgős és a nem fontos dolgokon vacakoljunk és maszatoljunk, és különösen fontos az, hogy fókuszban tartsuk magunkat.
Nekem a szétszórtságom és a túlzott spontaneitásom miatt mindig is volt kihívásom a fókusszal kapcsolatban, de a válság hatására valami csodálatos módon összeszedtem magam. Nagyanyám szokta mondani, hogy a kényszer nagy úr. Hát most kényszer van, úgyhogy úgy tömbösítek, fókuszálok és koncentrálok, mint a kisangyal, és tényleg képes vagyok a figyelmemet a fontos dolgokra rátenni, és nagyon jól ki tudom válogatni a nem fontos dolgokat úgy, mint még soha.
Minden nap mantrázom kedvenc tanárom, Tony Robbins-nak a szavait; „ahová a fókuszodat, a figyelmedet teszed, az energiáid oda mennek,” és mint tudjuk, az energia az teremt, a pénz is energia, úgyhogy nagyon, nagyn fókuszálok. Amúgy ez angolul sokkal jobban hangzik és még rímel is ez a mondás, és én angolul szoktam mondogatni magamnak, így hangzik; „where focus goes, energy flows.” Szóval ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nagyon fontos az, hogy hova irányítod most a figyelmedet és az is, hogy hova nem.
2:23 – Miért csak a pozitív emberek?
Például én nem pozitív emberekre nem pocsékolom az időmet és az energiámat és a figyelmemet, károgni könnyű, de engem azok az emberek érdekelnek, akik tesznek és cselekednek, bár ezzel semmi újat nem mondok, ha nincs válság, akkor pont ugyanígy nem érdekelnek a negatív emberek és nem töltök velük időt, és imádom használni Wolf Gábor mondását is, miszerint: „A téged körülvevő öt ember átlaga vagy.”
2:56 – A LEAN szemlélet és LEAN működés fontossága
Az én kis fejemben a fókuszhoz kötődik még egy szó, és ez a szó a LEAN, azaz a karcsúság, a karcsúságnak a megteremtése, vagy a karcsú működés, cégre gondolok most, a LEAN működés. Nekünk ezen mindig is rajta volt a figyelmünk, de most aztán még inkább nagyobb figyelmet teszünk rá.
Ez a LEAN úgy is ismert, mint például a Toyota módszer, mi ezt már elég régen bepakoltuk a cégbe. De így hogy most akár teljesen újra kell terveznünk a bizniszt, vagy akár egy teljesen új céget kell majd felépítenünk a romokból, ez a LEAN szemlélet számunkra most még nagyobb értelmet nyert, még nagyobb figyelmet fogunk rá tenni, mert tudjuk, hogy nem elég keményebben dolgozni majd a restart után, de egész biztosak vagyunk abban is, hogy sokkal okosabban kell majd dolgoznunk. Én mindenkit arra bíztatok, hogy olvasson és nézzen utána, hogy mi ez a LEAN módszer, mert szerintem a termelékenységre nagyobb szükség lesz, mint valaha a válság után egy cég életében.
Egyébként a hivatalos verzió az így szól: egy LEAN cég nagyobb értéket termet vevői számára, miközben kevesebb erőforrást használ fel, tehát kevesebb erőforrás mellett nagyobb értékteremtés, ez a két kulcsszó. És azt gondolom, hogy a LEAN elvek adaptálása a működési folyamatainkra, azaz a felesleges dolgokat nem csinálni és a hatékonyságunkat pedig növelni, ez kritikusan fontos lesz a jövőben minden túlélni akaró cég számára.
4:48 – Miért légy tökéletes? Mit fejlessz?
Magyarul mondhatnám úgy is, hogy itt az ideje, hogy tökéletesek legyünk, mert csak a legjobb működési formánkat hozva fogunk túlélni, avagy visszakapaszkodni a válság előtti szintre.
Illetve amit még ehhez én hozzátennék, hogy nemcsak a cégünknek érdemes tökéletes állapotban lenni akkor, hanem mi magunknak is, mind szellemileg, mind lelkileg, mind testileg, ha valaki ismeri Tony Robbins-nak a triád háromszögét, akkor nagyon jól tudja, hogy miről beszélek.
5:24 – Mire számítok és miért nem a TV előtt ülünk?
Így én azt gondolom, hogy most nem a TV előtti tunyulásnak van itt az ideje, hanem minden eszközt meg kell ragadni, hogy önmagunkat fejlesszük, a csapatunkat fejlesszük, a folyamatainkat fejlesszük és a pénzügyi tudatosságunkat fejlesszük. Nyilvánvalóan ehhez legelőször szembesülni kell, és szembe kell nézni jelenlegi állapotunkkal és annak – a mi esetünkben éppen romló folyamatával – és erre kell ráterveznünk, a négyes pontba egyébként pont erről beszéltem elég sokat arról, hogy egy gyors diagnózis keretében nézzük meg azt, hogy hol vagyunk most, mink van most és ebből hogy tudjuk kihozni a legtöbbet.
Amire egyébként én a mi iparágunkban számítok – ugye mi a családi ünnepek és rendezvénydekorációnak vagyunk a party kellék kereskedői – az az, hogy szerintem egy őrült ősz fog ránk várni, az emberek minden rendezvényt, partit, esküvőt, elmaradt ünneplést majd ősz és ősz után fognak bepótolni, úgyhogy ezért nekünk most kell azon gondolkodni, hogy mi lesz majd akkor a kapacitásunk és milyen lesz majd akkor a produktivitásunk, hatékonyságunk, és igen, a személyes hatékonyságunk is, nemcsak a csapaté és a cégé, milyenek lesznek a munkamódszereink, milyenek lesznek a munkafolyamataink, milyenek lesznek a rendszereink, ugye a rendszerekről az előző videóban elég sokat beszéltem. Vagy akár kellenek-e új szoftverek, új automatizmusok és új megoldások. Az én válaszom az, hogy igen, mert gyorsabban, okosabban és jobban akarunk majd dolgozni, nem pedig többet.
De akár arról is elgondolkodhatunk, hogy elég asszertív-e a cégen belüli kommunikáció, ugye a kommunikáció az olaj vagy a cég olajozottsága, a mi olvasatunkban, vagy akár elég törődő-e a kommunikációnk most is ebben a helyzetben kifelé, a vevők felé, a beszállítók felé. Erről is nagyon sokat meséltem a második részben és az első részben.
Szóval én kétszer annyi rendezvényt várok őszre és ősztől és azt várom, hogy kétszer annyit kell majd dolgoznunk, és ezért képesnek is kell lennünk majd kétszer annyit vagy annál többet is dolgoznunk, azaz kétszer akkora forgalmat átereszteni magunkon. És nagyon fontos az áteresztő képességünk, tehát nem igazán jó, ha sok dugulás van a csőben, mert akkor nem fogjuk tudni átfolyatni magunkon azt a sok munkát, adott esetben sok árut vagy vevőmegkeresést.
És azt a sok veszteséget is, amit most és az elkövetkezendő hónapokban el kell viselnünk anyagilag, ugye azt is valamikor be kell hozni, be kell pótolnunk és szerintem ezt csak egy gyors áramlású és olajozottan működő cég képes lesz megcsinálni, azaz egy LEAN elveken nyugvó cég, és ezért van az, hogy én most nem ülök a TV előtt és egyébként sincs TV-m 5 éve, tehát nincs mi előtt ülnöm.
8:55 – Számszerűsített célok helyett…
Vissza a célokra egy picit és pár szót még a számszerűsített célokról szólnék. Én kifejezetten nem szeretem és sosem szerettem a számszerűsített célokat, lehet, hogy azért, mert a számokat se nagyon szeretem, ezért is nem én foglalkozom a cégben a pénzügyekkel, hanem van egy kiváló pénzügyi vezetőm és egy kiváló pénzügyi asszisztensem.
Szóval én soha nem ostoroztam magam és a kollégámat azért, ha nem jöttek a számok. Valószínűleg multi környezetben nagyon nem állnám meg a helyemet, biztos, hogy megőrülnék, mert ott ugye számokat kell teljesíteni, ha törik, ha szakad, mi pedig ezzel a pénz a melléktermék című gondolkodással megyünk előre immár 25 éve.
9:44 – Merev ragaszkodás helyett…
Igazából mi csak egyet akarunk, és egyetlen célunk van az, hogy kiválóak legyünk abban, amit csinálunk. Minket az érdekel, hogy milyenek vagyunk, hogyan hatunk a külvilágra, hogyan és milyen értéket termetünk, kb ezek a céljaink, és konkrét számszerűsített pénz és mindenféle célunk nincsen, nyilván vannak terveink, szervezeti, csapat és egyéni szinten is.
És természetesen mi is mindent mérünk, árbevételt, árrést, költséget, készletszintet, eredményünket, pénzügyi mutatószámaink vannak, teljesítmény mutatószámaink vannak, és természetesen mi is jobbak akarunk lenni, mint tegnap voltunk, de nem dőlünk a kardunkba és nem halunk bele abba, ha mondjuk csak 12%-os növekedést tudunk csinálni és nem a betervezett vagy előírt 20%-ot. Most mondjuk pont egyiket sem.
Csak amit mondani szeretnék ezzel az az, hogy mihez ragaszkodunk és mihez nem, mert én mindig azt vallottam, hogy ami nem hajlik, az törik, ezért én nem szeretek mereven ragaszkodni a dolgokhoz, és nem szeretek irreális meg egyáltalán szinte semmilyen elvárásokat se nagyon támasztani, ez lehet, hogy furán hangzik, de hogyha hallottad az előző videókat és a hatodik értékpontunkat ismered, ami az önkéntesség, akkor ez talán mégse hangzik olyan furcsán.
11:23 – Furcsa sztori 1.: az enyém és
Rezilienciáról már beszéltem előző videókban, ami ugye egy egyfajta hajlékonyságot, rugalmasságot, ellenálló képességet jelent, és aminek mi most nagyon nagy hasznát vesszük így a válságban, úgyhogy a rugalmasságról többet nem mesélnék, viszont két érdekes sztorit elmesélnék.
Az egyik az nagyon furcsa és a másik is nagyon furcsa. Kezdjük az egyikkel. Ma egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy én készültem-e erre a helyzetre. Hát én nem azt vágtam rá, ami egy általános válasz lenne ebben a helyzetben, hogy hát persze, hogy nem készültem, teljesen váratlanul ért, és hogy miért nem ezt vágtam rá?
Két része van a dolognak. Az egyik az, hogy már egy ideje olyan filozofikus gondolatokon merengtem és jó pár barátomat fárasztottam is vele, mint például, hogy mi az elég, mikor elég, mikor nem kell több, semmiből, se pénzből, se utazásból, se semmiből? Hogyha valaki tudja, mi az az enneagram és ismeri az enneagram hetes személyiségtípust, akkor meg fogja érteni, hogy engem személy szerint miért foglalkoztatott ez a kérdés, és hogy miért alakultak nagyon másként az idei utazásaim, mint tavaly.
Én tavaly 280 napot voltam távol a 365-ből, tehát szinte alig voltam itthon. De valamiért tavaly év végén elkezdtem úgy gondolkodni, hogy „hm, itthon kéne maradnom tavasztól őszig,” és ezért két utolsó utat még beraktam, januárba Indiai-óceán, februárba Ázsiába kóboroltam, Thaiföldön és Vietnámban, de valamiért márciustól szeptemberig nem terveztem be magamnak semmilyen, semmilyen utat. És még mondtam is a barátaimnak, hogy „hát én valamiért nyáron itthon maradok, Levinek megígértem azt, hogy a júliusi szemléletváltónak a nyári táborába Csillával tanítok, beterveztem 1-2 ilyen saját mentoring programot is, cégtúrát, meg mindent a céghez, és csak őszre lett befizetve egy Perum.
Gondolom, értitek, mármint amit mondani akarok vele, hogy nem tudtam, hogy mi lesz, de valamit mintha éreztem volna.
14:10 – Furcsa sztori 2.: Janata Krisztáé
És akkor jöjjön a másik furcsa sztori, mert ez még furcsább, mint ez a, ez hogy nem utazok, pont most maradok itthon. Mi minden évben év elején csinálunk egy 2 napos csapatépítő 2 napot vagy programot. Ez nem az a fajta, ami az ivós, lerészegedős, bulizós és ottalvós fajta, hanem ez a tanulós fajta ez a képzés, képzésalapú. Sokan jártak már nálunk például Szalay Ádám, a sikerkódos Szalay Ádám, vagy Szász Matyi, a Vezérakadémiáról, aki egyszer magával hozta Erdei Zsoltot, Madarat is, az olimpikon bokszolót.
No, idén pedig megjelent Janata Kriszta január 3-án és 4-én, ugye a Marketing kommandó, kiváló marketing szakember. De sokan nem tudják róla, hogy kiváló HR szakember és zseniális tréningjei vannak, HR tréningjei. Úgyhogy Kriszta nemcsak a marketingben penge, hanem a csapatépítő tréningekben is. Nagyon, nagyon tetszett a csapatomnak ez a két nap, nagyon élveztük Kriszta játékos gyakorlatait és azt, hogy kiváló pedagógus.
Második nap délutánján kaptunk tőle egy záró feladatot. Ugye mindig így csoportokra bontotta a bandát, azt hiszem, hogy négy csoport volt második nap délutánján is. És a záró feladat az volt, hogy dolgozzunk ki egy túlélési tervet, majd adjuk elő a többi csapat előtt, hogy mi a mi túlélési tervünk arra vonatkozólag, hogy
- ha egy évre bezárják, lelakatolják a nagykert és a boltot,
- nem nyúlhatsz hozzá az áruhoz, nem adhatod azt el.
Ugye kereskedők vagyunk, áruforgalmazásból élünk, mi az Istent csinál egy kereskedő áru nélkül, úgyhogy eléggé hátborzongatóan hangzott ez az egész feladat, ami azt volt, hogy mit csinál, mihez kezd a csapat, ez a 25 ember, hogy maradtok életben az újranyitásig?
No comment, hogy ez minek volt az előszele, vagy minek nem. Én általában szoktam figyelni a jelekre, de ezt mondjuk így nagyon nem vettem jelnek. Rengeteg mókás ötlet és megoldás született egyébként, és nagyon komolyan vették a csapatok a munkát és szuper jó tréning volt. De pont most hétvégén gondolkodtam el, hogy hát elő kéne kotornom és túrnom azokat a flip chartokat meg azokat a post-it hegyeket, amik akkor megszülettek és el kellene kezdenem mazsolázni belőle, mert hátha találok benne valami jó ötletet.
Úgyhogy két kérdés merült fel bennem ezzel a két sztorival kapcsolatban, hogy én is éreztem és Kriszta is érezte vajon, hogy mi közeleg? A levont konklúzióm pedig az, hogy mind a ketten boszorkányok vagyunk, de nem, ez csak vicc, de mindenesetre nagyon furcsa.
17:24 – És amit mondani akarok vele…
Amit ezzel a két sztorival át szeretnék adni, hogy mi itt a Balloon World-nél tényleg készek vagyunk bármivel szembenézni, és ez alkalommal nemcsak játékból, csapatépítő játékból, és készek vagyunk rugalmasan új célokat is megfogalmazni és kitűzni magunknak, ez legyen akár új üzleti modell váltás, új termékfejlesztés, új szolgáltatások kitalálása, vagy akár egy teljesen új szervezetté való átalakulás. Mi egyébként sem soha az akadályokra tettük a figyelmünket, hanem mindig az akadályokon túl nézve a cél lebegett a szemünk előtt.
18:12 – Az 1%-ok elve
És van még egy mondás, vagy alapelv a Balloon World-nél, szerintem ez az utolsó alapelv lesz, ez az 1%-ok elve. És ez nálunk azt jelenti, hogy mi minden egyes – akár a legapróbb -előrehaladást, jobbítást vagy javítást is értékelünk és pozitívan értékelünk, ezt hívjuk 1%-ok elvének. Mert tudjuk azt, hogy a sok-sok-sok 1%-ból áll össze a nagy egész, avagy a mi eredményeink.
18:46 – Mese a kínai parasztról
És befejezésül pedig van még egy dolog, amit el szeretnék mesélni, hogy mi az, amiért én nem csinálok nagy ügyet a célállításból azon túl, hogy szeretek spontán lenni. Nagyon sokszor megtapasztaltam azt, amit nagyanyám mondott mindig; „ember tervez, Isten végez.”
És erre igazán egy történet, egy tanmese világított rá nekem, amit Tony Robbins Date with Destiny rendezvényén hallottam néhány éve, úgyhogy így zárásként ezt a mesét felolvasom nektek. Ne izguljatok, roppant rövid lesz, és így szól:
„Volt egy szegény kínai paraszt, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával művelte és ebből tartotta el úgy, ahogy magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja, és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt, és ezt válaszolta: ’Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?’ A következő héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek a szomszédai, és gratuláltak a szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: ’Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?’ A fia befogta a lovakat és a legvadabb lovon kilovagolt, de a vadló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség felett. De a paraszt most is nyugodt maradt, és azt mondta: ’Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?’ Nemsokára kitört a háború és minden fiatalt besoroztak, csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával.”
Itt a vége, fuss el véle. És a tanulság is itt van belőle. Minden dolog értéke relatív, és csak hozzáállás kérdése, hogy mi mit látunk meg benne, a rosszat, vagy valami jónak a csíráját és kezdetét. És én azt gondolom, hogy ez pont így van a válságban is.
A Céges Alapértékek videósorozat részei
Corporate Culture, 7th-8th Core Value
7# FLEXIBILITY 8# SENSE OF PURPOSE
Hello dear Balloon World partner, mind-changer, innovator club member, or anyone else watching this video, which is about the corporate culture and core values of Balloon World, and the things that we here at Balloon World use in the days of the crisis and what we have reached back to.
This video demonstrates the 7th and the 8th points, flexibility and sense of purpose, I have combined these two points into one, I have already told you in my previous video why I did so, and now this is the continuation of that video, the second part of it.
0:44 – Why is Focus So Important, Even Now?
I stopped at the „bridge-technique” and there where I said that this technique helped us in prioritizing our actual tasks. And I think that it is perhaps even more important to deal with urgent and important tasks and not to mess around with the ones that are non-urgent and unimportant, and it is also immensely important to stay focused.
Thanks to my dispersion and excessive spontaneity, I have always had trouble with focusing, but as a result of the crisis, I have picked myself up wonderfully. My grandma used to say that “necessity is the mother of invention.” Now we are surely in need, and hence, I focus and concentrate like a little angel and I am really capable of putting my attention on important things, and I can perfectly select out all things that are unimportant.
Every day I keep telling myself the words of my favorite teacher, Tony Robbins; „where focus goes, energy flows”, and as we know, energy creates, money is energy, so I really-really focus. By the way, in Hungarian this saying, „where focus goes, energy flows” doesn’t sound as good as in English and hence I prefer to use it in English. So what I’m just trying to say with this is that it is even more important nowadays where you direct your attention as well as where you don’t.
2:23 – Why Only Positive People?
For example, I don’t waste my time, my energy and my attention on negative people, it is easy to say, but I’m only interested in such people who do and act, and I’m not saying anything new with this, because even when there’s no crisis, I’m still not interested in negative people and I don’t spend time with them, and I just love to use the saying of Gábor Wolf which goes: „You are the average of the five people around you.”
2:56 – The Importance of the LEAN Approach and the LEAN Operation
In my mind there is one more word that is connected to focus, and this word is LEAN, creating leanness, or lean operation, I’m thinking in terms of business now, LEAN operation. We have always had our attention on this one, but now we pay even more attention to it.
This LEAN is also known as the Toyota method, we built this into the company quite a long time ago. But now that we have to sort of re-plan the business, or even have to build up a completely new company from the ruins, this LEAN approach has become even more meaningful to us, we will pay even more attention to it, because we know that it’s not enough to work harder after the restart, but we are sure that we will have to work much smarter. I encourage everyone to read more about and look at what this LEAN method is, because, I think, productivity will be needed more than ever after the crisis in the life of a company.
Anyway, the official version goes like this: a LEAN company creates more value for its customers, while using fewer resources, so with the use of fewer resources more value can be created, these are the two keywords. And I think that adapting the LEAN principles to our operating processes, that is neglecting unnecessary things and increasing our efficiency, this will be crucial for any company to survive in the future.
4:48 – Why be perfect? What to Develop?
I could also say that it’s high time we were perfect, because only by bringing out the best in us, can we survive or climb back to the level we were at before the crisis.
And what I would also like to add is that it’s not just the company that we should keep in perfect condition, but also ourselves, both mentally and physically, if someone is familiar with the Triad of Tony Robbins, then he/she knows what I’m talking about.
5:24 – What do I expect and why aren’t we sitting in front of the TV?
Therefore I think now’s not the time to be sitting in front of the TV, but we have to seize every means to improve ourselves, and to develop our team, develop our processes and develop our financial awareness. Obviously, we first have to face our current state – it is currently deteriorating in our case -, and we have to base all things on that, in the fourth part that’s what I’ve been exactly talking about to look at – in a quick diagnosis – where we are at, what we have and how can we make the best out of that situation now.
What I expect in our industry, by the way, – we are the traders of various party supplies for family get-togethers and event decorations – is that we will have a crazy Autumn Season, people will recover all events, parties, weddings, celebrations in Autumn and after Autumn, so now’s the time to think about what capacities we will have by then, what will our productivity, efficiency – and yes, our personal efficiency, not just that of the team and the company -, be like, what our working methods will be like, what our workflows will be like, what are systems will be like, I have talked quite a lot about systems in my previous video. Or, for example, whether we will need new software, new automation and new solutions. My answer is a big yes, because we will want to work faster, smarter and better instead of more.
We might also think about whether our communication within the company is assertive enough, communication is the oil of the company, in our reading, or whether our communication is caring enough towards our customers, towards our suppliers. I have talked about this as well in the second part and in the first part too.
So I’m expecting twice as many events in Autumn and from Autumn, and I’m expecting that we will have to be working twice as much and hence we will have to be able to work twice as much or even more, that is to let twice as much traffic go through the system. And our permeability is of high importance, so it’s not good if there’s a clog in the pipe, because then we will not be able to go with the flow and do a lot of work, particularly lots of goods and customer inquiries.
And also the many losses that we have to bear financially now and in the coming months as well, we will have to make up for them sometime, and I think that only a fast-flowing and well-oiled company will be able to do so, that is a company that is based on LEAN principles, and that’s why I’m not sitting in front of the TV, and I haven’t even had a TV for about 5 years, so I don’t have anything to be sitting in front of.
8:55 – Instead of Quantified Goals…
Going back to goals and saying a few words about quantified goals. I don’t particularly like and have never liked quantified goals, perhaps because I don’t like numbers either, that’s why I’m not the one dealing with finances in the company, but I have an excellent financial manager and an excellent financial assistant.
So I have never whipped myself nor my colleagues for the numbers not coming. Probably I wouldn’t find my place in a multi environment, because I would go crazy, there should be numbers to be filled whatever it takes, and we have been moving forward with this „money is a by-product” way-of-thinking for 25 years now.
9:44 – Instead of Rigid Attachment…
Basically, we only want one thing and our only goal is to be excellent at what we do. We are interested in what we are like, how we affect the outside world, how and what values we create, these are our goals, and we have no specified quantified financial all sorts of goals, we obviously have plans at organizational, team and individual levels.
And, of course, we measure everything as well, revenue, margin, costs, inventory level, earnings, we have financial metrics, we have performance metrics, and, of course, we want to be better than yesterday, but we won’t fall onto our swords if we can only do 12% growth instead of the planned 20%. Currently we are doing neither of them.
The only thing I want to say with this is what we stick to and what we don’t stick to, because I have always believed that “something that doesn’t bend, breaks,” therefore, I don’t like to stick to things rigidly, and I don’t like to set unrealistic nor any kinds of expectations, this might sound weird, if you heard my previous videos and you are familiar with our sixth core value, which is volunteering, then it might not sound that weird after all.
11:23 – Strange story 1: Mine and…
I have already talked to you about resilience in the previous videos, which means some sort of a suppleness, flexibility, resilience, resistance, and which we take great advantage of now in the crisis, so I wouldn’t tell you more about resilience, but I would like to tell you two interesting stories.
One is very strange and the other one is strange too. Let’s start with the first one. I have been asked today in an interview whether I was prepared for such a situation. Well my answer wasn’t something that was expected in such a situation, that “of course, I wasn’t prepared, it was totally unexpected,” and why didn’t I answer something like that?
This thing has two parts. One of them is that I have had philosophical thoughts for a while now and bored a couple of my friends with these thoughts, these are such things as what is enough, when is enough, when’s the time you don’t need more of anything, of money, of travelling, of basically anything? If someone knows what Enneagram is and is familiar with the Enneagram Personality Type 7, then he/she will understand why I am interested in this question, and why my travels turned out differently this year than last year.
I was away for 280 days last year, so I was barely at home. But for some reason I started thinking at the end of the year that „hmm, I should stay at home from Spring to Autumn”, and so I put another two travels in, Indian-ocean in January, and wondering about in Asia, Thailand and Vietnam in February, but for some reason I hadn’t planned any trips from March to September. And I even said to my friends that „I for some reason will be staying home for the Summer, I promised Levi that I will be teaching at the summer camp of the July attitude-changer along with Csilla, I also planned 1 or 2 mentoring programs, company tours, and other things involved with the company, and I only had a pre-paid trip to Peru in Autumn.
I guess you all understand what I’m trying to say with this, I didn’t know what was going to happen, but still I kind of felt something.
14:10 – Strange Story 2: Kriszta Janata’s
And here comes the other weird story, this is even weirder than the one I told you about, me not travelling and staying at home. We always have a 2-day team building program at the beginning of each year. This is not the type where we drink, or get drunk, party hard and sleepover, but this is where we learn, these are training-based 2 days. Many people have already visited us, for example Ádám Szalay from Sikerkód (Success Code), Matyi Szász from Vezérakadémia (Leadership Academy) who once brought along Zsolt Erdei, “Madár” (his nickname) as well, who is a Hungarian Olympic boxer.
And this year Kriszta Janata came on the 3rd and 4th of January from Marketing Commando, an excellent marketing specialist. But many people don’t know that she is an excellent HR specialist and has fantastic HR training. So Kriszta’s not just great at marketing, but also at team-building training. My team really, really liked these two days, we all enjoyed Kriszta’s playful practices and that she is an excellent teacher.
On the afternoon of the second day we received a final assignment from her. She always divided the team into groups, I think that there were 4 of these groups by the afternoon of the second day. And the final task was to create a survival plan and then present our survival plan to the other teams including in it
- what if the wholesale and retail shops were closed for a year,
- what if you cannot handle the goods, nor sell them.
We are retailers, we live from merchandise, what does a retailer do without goods, so this whole task sounded pretty creepy; and the task was to answer What can the team do, what do the 25 people do, how can we stay alive until reopening?
No comment if these were the premonitory signs of the crisis. I usually pay attention to signs, but I didn’t take that as a sign at all. A whole lot of fun ideas and solutions were born, and we all considered it as a serious task and it turned out to be an awesome training. At the weekend I was thinking that perhaps I should take my flip charts out and those bunch of post-its that were born back then and I should start selecting out all the good ideas from them.
So two questions arose in me concerning these two stories, whether Kriszta or myself felt something was about to happen? My conclusion is that we both are witches, but no, obviously this is just a joke, anyway, it is very weird.
17:24 – And What I Wanted to Say with This is…
What I want to convey with these two stories is that we here at Balloon World are really ready to face anything, and this time not only from games, team building games, and we are ready to set and set new goals for ourselves, may it be a new business model, a new product development, a new service development, or even a whole new organizational transformation. We never paid attention to the obstacles, but always tried to look beyond the obstacles, keeping our eyes always on the goal.
18:12 – The 1% Rule
And there’s another saying or principle at Balloon World, I think this will be the last core value, this is the 1% rule. And that means to us that we appreciate and evaluate positively each and every – even the smallest – progress, improvement or development, this is what we call a 1% rule. Because we know well that all these little 1%s make up the whole, that is our results.
18:46 – The Story of the Chinese Farmer (Alan Watts)
And finally, there’s one more thing that I would like to tell you about and that explains why I don’t make a fuss about targeting besides the fact that I like to be spontaneous. I have experienced many times what my grandmother always said; „Man plans, God decides.”
And this was brought to light by a tale, a fable that I heard at Tony Robbins’ training called Date with Destiny a couple of years ago, so I’ll read this tale out for you now. Don’t worry, it will be very short and it goes:
“Once upon a time there was a Chinese farmer whose horse ran away. That evening, all of his neighbors came around to commiserate. They said, “We are so sorry to hear your horse has run away. This is most unfortunate.” The farmer said, “Maybe.” The next day the horse came back bringing seven wild horses with it, and in the evening everybody came back and said, “Oh, isn’t that lucky. What a great turn of events. You now have eight horses!” The farmer again said, “Maybe.” The following day his son tried to break one of the horses, and while riding it, he was thrown and broke his leg. The neighbors then said, “Oh dear, that’s too bad,” and the farmer responded, “Maybe.” The next day the conscription officers came around to conscript people into the army, and they rejected his son because he had a broken leg. Again all the neighbors came around and said, “Isn’t that great!” Again, he said, “Maybe.”
And this is where the story ends. Almost, because it continues with the lesson we can learn from. “The whole process of nature is an integrated process of immense complexity, and it’s really impossible to tell whether anything that happens in it is good or bad — because you never know what will be the consequence of the misfortune; or, you never know what will be the consequences of good fortune.”
