Neve valószínűleg ismeretlen számodra. Ha nem az, hívj fel! 🙂 Hiszem azt, hogy egy sikeres, boldog, örömteli és derűs, békés élethez való út önmagunk megismerésén keresztül vezet.
Az epigenetika egy újabb keletű tudomány és erről nemrég pont Szabó Péter beszélgetett dr. Bruce Liptonnal egy interjúban. 🙂
Talán már kiderült rólam, mennyire szeretem a szólás-mondásokat, közmondásokat, idézeteket. Ezeket hallva sokszor eszembe jutott a magam kapcsán, amikor ilyeneket hallok, hogy „A vérében van”, „Anyatejjel szívta magába”, „Jég hátán is megél” „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa” bla bla bla, hogy mennyire intuitív módon is csinálom a bizniszt. ☺
És talán már az is kiderült rólam, mennyire hiszek a világot mozgató – nálunknál embereknél – nagyobb és csodálatos erőkben. Ha tetszik, az Univerzum tökéletességében.
Volt egy pont az életemben, amikor azt hiszem, kiégtem. A vállalkozósdiban és cégvezetésben. Az állandó melóban. Abban, hogy rengeteg emberrel kellett akkoriban találkoznom.
Burning out? Vagy Boring out?
Nem tudom, melyik volt. De nem leltem benne örömömet. Rohadt nagy mákom volt, hogy ez pont akkor történt, hogy el tudtam engedni a bicikli kormányát… A cégem önjáró lett, a csv-k – csapatvezetők – teljesen önállóan vitték az operatív munkát, mi több a fejlesztéseket, tervezést és az innovációt is.
Lehet, hogy beleuntam? Ami biztos, hogy belefáradtam. És keresni kezdtem valamit. Valami mást.
Olyan kérdések kezdtek el foglalkoztatni, mint:
- Miért is vagyok itt a Földön?
- Mi is az én életfeladatom?
- Mi ennek az egésznek az értelme?
- Mire születtem igazából?
Ekkor találkoztam véletlenül (…véletlenek tudjuk vannak. Vagy nincsenek? Vagy az van, ha készen áll a tanítvány, megérkezik a mester? You decide…) egy indiai utazásom során Veronikával.
Aki az elmúlt egy évben sok minden lett számomra: a pszichológusom, az asztrológusom, a tanítóm, mesterem, útitársam és nem utolsó sorban a barátom.
Édesanyám helyett pedig szinte az anyukám… Mondjuk mindössze 10 évvel idősebb nálam, de nagyon megszerettem. Az ő kezét szorítottam meg akkor is, amikor Ausztráliába, az Uruluhoz (Ayers Rock) utazva leszállt a gépünk és anyukám halálhírét kézhez kaptam.
Ő látta az első kicsorduló könnycseppjeimet és azt a pillanatot, amikor apukám után anyukámat is elvesztve teljesen magamra maradtam a nagyvilágban… Azt mondják, ekkor válsz igazán felnőtté…
Veronika ismertetett meg Richard Rudd Génkulcsok című módszerével, rendszerével és még sok minden más érdekes tudással.
A Génkulcsok című könyv alcíme: A DNS-edben rejlő magasabb rendű cél feltárása. Ekkor indultam el a kontempláció útján. Merthogy – eddig legalábbis – meditációra képtelen voltam, vagyok. 🙂
A génkulcsozáshoz ‘hozzácsapva’ Az enneagram bölcsességét (szintén könyvcím, szerzői Don Richard Riso és Russ Hudson), illetve Dan Millmann: Erre születtél című könyvében levő információkat és néhány Gánti Bence -féle Integrál Akadémiai képzést beleszőve, azt hiszem elkezdtem végre kirakni életem, életfeladatom puzzle-jének kirakós darabkáit.
